Klubvezetés

José Mourinho:

A híres portugál kapus, Felix Mourinho fia. Napjaink egyik legtaktikusabb és legjobb menedzsere, de leginkább az elmúlt 2 és fél szezon tette híressé. Ekkor irányította ugyanis az FC Porto gárdáját. Itt nyert meg szinte mindent.  Kétszer bajnok, egyszer UEFA Kupa, Bajnokok Ligája és Portugál Kupa győztes. És a 2003/2004-es portugál kupa ezüstérmese, a döntőt elvesztették. Ha azt is megnyerik, a 2 szezonon belüli 6 trófea igazán szépen mutatna, bár ez az 5 se semmi.

A még ma is csak 42 éves edző sosem volt aktív játékos. Egész életében arra készült, hogy  menedzser legyen, és elérte. Most Európa legjobb, legsikeresebb menedzsere, a rendkívül rokonszenves portugál. De hogy is jutott idáig?

Mint már írtam, nem volt játékos. Először, a 90-es évek elején került az akkori egyik legsikeresebb edző, Sir Bobby Robson mellé, aki mellett tolmácsként dolgozott a Sporting Lisszabonnál. Ez előtt még kisebb portugál csapatok, a Vitoria Setúbál és az Amadora csapatánál dolgozott.  Amikor 1993-ban Robsont kinevezték a Porto élére, az angol legenda vitte magával Mourinho-t, itt már másodedzőként dolgozott.  A Porto a két nagy edző irányítása alatt 3-ból 2 bajnoki címet nyert. Majd Robson-t hívta a Barcelona. Ide is követte José. A rákövetkező évben Robson továbbállt, de Mourinho ekkor már nem  követte, pedig közösen a negyedik csapatuk következhetett volna. A Barcelona új edzője Luis van Gaal lett, tehát ismét egy nagy legenda mellett dolgozhatott José. Mivel a legjobbak mellet dolgozott, ezért már sokan ismerték.

Ekkor jött egy fordulópont karrierjében: 2000-ben megkereste a portugál Benfica, hisz benne látta azt, hogy jó edzőjük lehetne, hisz 2 nagy menedzser mellett dolgozhatott.  De itt nem lett nagy név belőle, mert a vezetőséggel nem volt jó viszonyban. 9 meccs után lemondott.  Az Uniao de Leira csapatához került.  Itt figyeltek fel rá igazán. A gyengécske csapatot nagyszerű munkájával vezette az első ötbe. A következő szezont is itt kezdte de lecsapott rá a nem éppen fénykorában lévő Porto. Amikor átvette, a 2001-2002-es szezonban, visszatért oda, ahol hazájában ismert lett. Abban a szezonban dobogóig vezette az FC Porto-t. Következő szezonja már teljes volt, nem csak abban hogy végig irányíthatta a klubot és nem közben vette át, hanem sikerekben is igen csak teljes év volt. Portugál bajnok és kupagyőztes lett, valamint UEFA kupát nyert. A döntőben a Celtic-et verték Derlei aranygóljával 3-2-re. Következő szezonban még inkább elismert, hisz a legrangosabb európai kupát, a Bajnokok Ligáját is megnyerték a portugál bajnoki cím mellett. Bár a kupadöntőt volt csapata, a Benfica ellen elvesztették, 2-1-re.

2004 nyarán, már Európa legsikeresebb edzőjeként csörrent meg nála a telefon. Egy úr kereste, akit  Roman Abramovich-nak hívnak, és a Chelsea tulajdonosa. Ezeket mondta: " Én a világ legjobb csapatát akarom és menedzsernek rád van szükségem". Mourinho nem sokat gondolkodott, elfogadta az ajánlatot, és Európa egyik legfejlődőbb csapatához ment. A Porto-ból egyik kedvencét, Paolo Ferreira-t igazolta le, valamint a portugál csapat és Európa talán legjobb középhátvédjét, Ricardo Carvalho-t. Azon kívül még két honfitársát leigazolta, a Benfica-nál, de korábban a Porto-nál is játszó Tiago Mendes-t, és a másodosztály fiatal tehetségét, Nuno Morais-t. 2004 végéig mindössze 3 meccset, ebből 2 tétmeccset vesztett el a Chelsea-vel, ezeket is egy góllal. A Premier  Leauge élén áll csapatával. Nyáron egyébként még leigazolta Didier Drogba-t és Mateja Kezman-t is, valamint télen Jiri Jarosik-ot.  Bár csapatában a legjobbak mégis még korábban leigazolt játékosok, Duff, Lampard, Terry és a nyáron érkező, bár korábban aláírt Cech és Robben.

Mourinho jelenleg jól érzi magát Angliában, hónap menedzsere is volt már, most , 2005 elején szerződésének meghosszabbításáról tárgyal. Ha megnyeri a 2004-2005-ös Bajnokok Ligáját, akkor nemcsak azzal lenne rekorder, hogy egymás után 3 európai kupasorozatot nyert, hanem arról is, hogy egymás után 2 csapattal BL-t, és erre a csapata is megvan. José Mourinho-t a világ legjobb edzői közt tartják számon. Nem azért sikeres mert jó csapata van, hanem mert jó edző. Erre legjobb példa a Leira-nál eltöltött időszak.

Szerinte: "A játékosok nem trófeákat nyernek, azokat a csapatok nyerik. Ők nemcsak 90 perc alatt győznek, hanem minden egyes nap, minden edzésen, életük minden pillanatában."

Sikerei:

• angol bajnok: 2004/05,2005/06  (Chelsea)

• Liga Kupa: 2005, 2007 (Chelsea)

• Community Shield: 2005 (Chelsea)

• portugál bajnok: 2002/03, 2003/04 (Porto)

• portugál kupa: 2002/03 (Porto)

• Bajnokok Ligája: 2004 (Porto)

• UEFA Kupa: 2003 (Porto)

• FA-kupa győztes: 2007 (Chelsea)

(Forrás: chelseafc.hu)

Roman Abramovich :

Roman Abramovich a Chelsea tulajdonosa Oroszország legtávolabbi csücskében, a Csukcs-félszigeten született. Kétség nem fér ahhoz, hogy Csukcs nem a világ közepe. Az alig 73 ezer lakosú félsziget az Oroszországot Alaszkától elválasztó Bering-szoros melletti területen, jóval az északi sarkkörön belül fekszik. A legtöbb itt élő ember rénszarvastenyésztésből tartja fenn magát. A házak többségében nemhogy meleg víz, de még vízvezeték sincs. Az elektromos áramot általában csak nagy ritkán lehet igénybe venni. Az egyetlen szórakozási lehetőséget - a rádión kívül - a vodka nyújtja. Ezekről a dolgokról azonban ma már inkább múlt időben kellene beszélnünk. Csukcsban ugyanis megtörtént az orosz csoda - Roman Abramovich.

Roman három éve vette át Csukcs tartomány kormányzóságát, olyan időszakban, amikor a térség bányászata összeomlott, óriási volt a munkanélküliség, és alig lehetett élelmiszerhez és üzemanyaghoz jutni. Az ifjú titán azonban jött, látott és győzött. Amit Roman Csukcsban tett, az korántsem mindennapi. Jótéteményei már jötte előtt kezdetüket vették: Roman, a jóságos ugyanis már régóta élelmiszersegélyekkel látta el az éhező csukcsiakat, 8500 gyermek fekete-tengeri nyaralásának számláját állta, és hozzájárult a felnőttek üdüléséhez is. Egy idő után viszont beleunt abba, hogy a térségnek juttatott pénzének jelentős része a címzett helyett a hivatalnokok zsebébe vándorolt: ekkor döntött úgy, hogy indul a kormányzósági választásokon. Talán nem is meglepő, hogy elsöprő - 92 százalékos - győzelmet aratott. Az ezt követő évek során Roman negyvenhat új házat építtetett fel - darabját 50 ezer dollárért -, megnyitotta az első és egyetlen vendégházat, illetve fodrászüzletet, s megreformálta a környék egyetlen bentlakásos iskoláját. Ez azonban még csak a kezdet volt: épültek hotelek, mozik és szupermarketek is. S ha esetleg még mindig akadna valaki, aki úgy véli: ez nem is olyan nagy teljesítmény egy kormányzótól, annak felhívjuk a figyelmét arra, hogy Roman mindezt nagy részben saját pénztárcájából finanszírozta.

Nem is tudom pontosan - feleli vállrándítva arra a kérdésre, hogy mennyi pénzébe került eddig a projekt. A számla jelenleg valahol a 200-300 millió dollárnál állhat.

De hát ki ez a Roman? - kérdezhetjük joggal. Nos, ez a Roman harminchat évvel ezelőtt született Szaratovban, a Volga parti városban. Mindössze tizennyolc hónapos volt, amikor anyja betegségben meghalt. Édesapját negyedik születésnapja után vesztette el. A kisfiút egy ideig az apai nagybáty vette magához Moszkvába, majd az anyai nagyszülők nevelték a Szovjetunió északi részén. Roman a Műszaki Egyetem hallgatója volt, amíg be nem kellett vonulnia a hadseregbe. A nagy változást annak a Borisz Berezovszkijnak a barátsága hozta 1992-ben, aki akkoriban már Oroszország egyik legbefolyásosabb mogulja volt. Berezovszkij vezette be a fiatal férfit Jelcin társaságába is. Kilenc évvel később azonban - immáron a Putyin-éra alatt - Berezovszkij kegyvesztetté vált, és helyét az olajiparban Roman foglalta el. Roman Abramovich jelenleg - többek között - Oroszország ötödik legnagyobb olajipari cégének 80 százalékos tulajdonosa, 50 százalékban bírja az alumíniummonopóliumot, a Rusalt, illetve 26 százalékban a nemzeti légitársaságot, az Aeroflotot. A Forbes magazin ranglistája szerint mintegy 33 milliárd dolláros vagyonával Abramovich Oroszország második leggazdagabb embere. A birodalomépítésnek azonban még egyáltalán nincs vége. Abramovich tervei között szerepel az egyik országos televíziótársaság, valamint a Slavneft nevű - egyelőre még állami tulajdonban lévő - olajcég felvásárlása is.

Ennyi bevétellel Abramovich természetesen minden további nélkül visszavonulhatna 42 hektáros magánbirtokára - ő azonban mindig valami új kalandra vágyik. Így került Csukcsra is. Rossz nyelvek ugyan azt beszélik, hogy egyáltalán nem emberbaráti szeretetből vált a térség jótevőjévé, hanem azért, mert Oroszországban a kormányzók maguk rendelkezhetnek a kormányzatuk alatt levő területek természeti erőforrásaival. Ezt kezdi beszélni az a nyolcvan segítője is, akiket kormányzósága elején hozott át a Sibneft cégtől, hogy segítsenek a térség felvirágoztatásában. A fiatal csoport nagy lelkesedéssel látott munkához - ennek köszönhetőek a mozik, éttermek, szépségszalonok, amiket jobbára maguknak terveztek -, mára azonban belefáradtak a munkába. Nem látjuk sem a végét, sem a célját annak, amit itt kell csinálnunk - mondják.

Mások úgy vélik: Abramovich csupán politikai ugródeszkának használja fel Csukcsot. A válságban levő terület igazgatása során szerzett tapasztalatok másutt is felhasználhatók - állítja maga is. Oroszország valóban ugyanazokkal a nehézségekkel küzd - igaz, kissé nagyobb méretekben -, mint Csukcs. A Moszkva felé vezető út könnyen kinyílhat, hiszen Abramovich jó kapcsolatokkal rendelkezik a Putyin-kormánnyal is. Akár gazdasági, akár politikai ambíció hajtja azonban Abramovich-ot, mindeddig egy dolog biztos volt: a kisemberek nem jártak rosszul vele.

Roman 2003-ban vásárolta meg a Chelsea-t. A jó edzőnek és persze Abramovich tömérdek pénzének köszönhetően a klub begyűjtött 2 bajnoki címet, egy Ligakupát és egy Community Shield trófeát is. Abramovich ideje alatt a klub sok tehetséges játékost igazolt le.